A fotó mint riport lehet egyedi kép vagy képsorozat. Akkor jó, ha át tudja adni az érzést, a képi információt különösebb magyarázat, szöveg nélkül. Összefoglal, taglal, részleteket mutat, hiányérzetet gerjeszt, stb., mindezt képek által, a pontok óriáshalmaza révén!
Itt is érvényes az, hogy kulcspillanatokat kell tudni elkapni, lefotózni és tálalni az emberek felé.
Remélem sikerül néhány fotón bemutatnom mire is gondolok …
A fotóriport esetében megkerülhetetlen Munkácsi Márton. Az ő gondolatai a következők: „Meglátni a perc ezredrésze alatt azt, ami mellett a közömbös emberek vakon haladnak el – ez a fotóriportázs elmélete. S amit ez alatt az ezredrész alatt meglátunk: lefotografálni a perc következő ezredrésze alatt – ez a fotóriportázs gyakorlati oldala.” – Ezt relatíve könnyű leírni. De megvalósítani annál nehezebb. Kell hozzá szem, egy „fotós szem”, mely képes az elméletet átültetni a gyakorlatba.
Legyen az fotóriport vagy sportfotó, vagy bármi más ága is a fotográfiának, a fent leírtakat kell gyakorolni nap, mint nap. Mert kell a szem, mert az mindig kéznél van! Igaz? 🙂
Eleinte még nem tudatosan, de később már annál inkább igyekeztem átültetni a gyakorlatba a riport fotózás alapját.
Külön köszönet azon alkotótáborok résztvevőnek, akik esetemben alkotóból átvedlettek az én fotóm alanyaivá. És külön köszönet a Vintage ’52-nek, amiért befogadtak, hogy Róluk is készítsek egy képi riportot.
